Az emberben mindig ott van a vágy, hogy alkosson. Ezzel én sem vagyok másképp. Annyi mindenen keresztül megyünk, annyi minden zajlik bennünk és késztetést érzünk arra, hogy ezt valamiképp kifejezzük.

Én írni szeretek. Elhatároztam, hogy csak leírom, ami bennem van és nem gondolom át minden egyes szavát, csak őszintén legépelem. Nem nagyon megy. Nem vagyok művész, nem tudok írni, de mégis szeretek valami formát adni a gondolataimnak.

Néha viszont elfogynak a szavak.

Nem úgy van ám az, ahogy az egyik állítja. A jónak mindig előbb hiszünk, mint annak, aki a csúnya valóságot mutatja.

Igazság szerint mindenkinek más az értékrendje, mindenki más dolgokat tart jónak és elítélendőnek.
Aki kifelé a jót, az önzetlenséget mutatja, az jobb ember, mint aki vállalja önmagát az összes rossz dolgával együtt?

Az embereket nagyon könnyű befolyásolni és megvezetni.

Ami a mondanóm lényege: nem mindig az a jó, aki jónak mutatja magát mások előtt.
Mielőtt véleményt alkotunk valakiről a más elmondása alapján, nem árt meggyőzödni mindkét fél álláspontjáról.
Mert annyi különböző sztori, ahány egyént érint a ügy.
 

Kisgyerekként még bizalmasak vagyunk embertársainkkal. Kicsiként még nem tapasztaljuk  meg a rosszat. Az évek során egyre többet csalódunk. Ki többet, ki kevesebbet. Vannak emberek, akik könnyebben megbíznak másokban. Na, én nem ilyen vagyok.
A sok negatív tapasztalat ellenére is esélyt kell adnunk a másiknak. A magunk köré épített fal nem csak a rossz, de a jó dolgoktól is megvéd. Én sem lehetek bizalmatlan örökké. A kis vészcsengő mindig jelez, hogy nem jó ötlet az adott illető felé nyitni. Mindenkinél megszólal. 

Talán valakinél erőteljesebben cseng. Nem figyelek rá, legalábbis próbálom kizárni, mert olyan nincs, hogy senki sem megbízható. Ha nem adnék esélyt, nem találnám meg azokat sem, akikért "megéri kockáztatni".

Néha pedig következményekkel is jár, ha rossz embernek szavazol bizalmat....

... és a fejedet vernéd a falba, hogy mekkora hülye voltál, pedig előre érezted!